olvasható az újonnan felfedezett kis étteremben, ahol ma végre találtam a magíar kínaikban szezámmagos csirkeként emelegetett ételt, szóval most boldog volt

Charlotte megint leesett a lépcsőn, úgyhogy nem tudott a többi angollal elutazni hétvégére, no de sebaj, ittmaradtunk neki mi, akiket 3 napon keresztül gyötörhet. De most a következő hétévgére készülök, mert megyek Shanghaiba meleg ruhákat venni. Állítólag ott van egy piac, ahol vannak ruhák a nagy elhízott nyugati turisták méreteiben is, szóval próba szerencse megnézem. Ugyanis Gergő a maga 170 akárhány centijére 3xl-es pulcsit kapott (angolul nem pullover, hanem jumper - ezt is a mostani kultúrhétvégén tanultam meg charlotte-tól).

egyébként Charlotte elérte, hogy  minél durvább dolgokat próbáljak ki az étterembe, de nem akarom elmesélni, mert a gyengébb idegzetűeket rémákmok gyötörnékm a gyengébb gyomrúakat meg inkább hagyjuk. A suli ugyanolyan unalmas, órák meg tingxiék váltják egymást, tanulni kell. Érdekes megfigyelés, hogy a remek minőségű mosásnak köszönhetően mindenki ruhája egyre fakóbb és kinyúltabb, ráadásul a vállfán való szárítás miatt mindenki dekoltázsa csak egyre és egyre nagyobb lesz.

a hideg terén egyre komolyabb lesz a helyzet, kinn esténként vastaggarbó+pulcsi+póló kombináció esetén is fázunk (a téli kabátot még senki nem meri hordani, hiszen mi lesz később), ráadásul a szmben lévő kisboltban is megjelentek a különböző hányásmintázatú kesztyűk, és különböző songokus ruhadarabokat, amiknek funkcióját senki sem érti, de azért mindenki megveszi őket. de ez kína- hú ez ilyen művészfilmes lezárásra sikeredett