Márk kínai blogja

Na szóval kedd este útra keltem Dommal és Sarah-val, hogy felkeressük a Datong nevű kisvárost. A vonat út 18 órás volt, és csak keményülésre kaptunk jegyet, így nem mondanám, hogy gyorsan telt el. 5 kínaival folytattam egyszerre bájcsevejt, és szenvedéseimet csak fokozta, hogy a negyedik óra után hasmenésem lett a dobozos levestől amit magunkkal vittünk. Hat óráig győzködtem magam, hogy kibírom Datongig, aztán akkor eljött a pillanat, hogy azon kellett győzködnöm magam, hogy a wc-ig kibírom. A maradék 6 órát felváltva a wc-n, illetve önfertőtlenítéssel töltöttem. Aztán Datongban találkoztunk Gergővel és Charlotte-tal, akik Xian-ból jöttek épp. Gergőtől kaptam egy igazi kínai papírsárkányt, szóval amint lesz szél lesz eregetés. Hehe. Aztán elmentünk szállást keresni, ami nem volt egyszerű, mert a legtöbb helyen nem fogadtak külföldieket, így egy lepukkadt hostelben kellett laknunk, drágán, ráadásul meleg víz is csak napi 2 órát volt. Este vacsoráztunk, a helyi lépcső üldögéltünk és a főutcán rodeóztunk, ami olyan állapotban volt, mint a szhelyi főtér  éve. (földkupac-lyuk-földkupac). Akkor még azt hittük, hogy ez a leggagyibb város a világon. Másnap elmentünk buddhista barlangtemplomokhoz, ami lenyűgöző volt, egy hatalmas hegyoldal telefaragva barlangtemplomokkal és milliónyi buddha-alakkal, most nem írok ilyneket hogy mikor ápült és miért, mert nem érdekel senkit sem meg nem is tudom, de ha van valaki akit mégis érdekel, akkor yunguang a hely neve, utána lehet keresni. Aztán visszatértünk a városba, ahol Charlotte kívánságára Xinjiang-i ujgur kaját ettünk ami jó. Kirendeltünk 15 félét, köztük a kedvencemet a dapanjit, ami krumplis paprikás csirke, de volt ott még mindenféle. A tulaj az végig szórakoztatott minket, igazi xinjiang-i tejteát főzött, ami sós volt, vagy éppen kamerázott minket. Délután egy még szebb helyre mentünk Xuan Gong si a hely neve, a függő palota-kolostor, ami egy hatalmas sziklafal oldalába van beleépítve kb 50 méter magasan, ezért úgy néz ki mint ha belehímezték volna a falba. Ott mászkáltunk, buddhákat fogdostunk, és rettegtünk a melységtől, illetve kínai turistacsoportoknak integettünk le. Ide már a kijutásunk is vicces volt, hiszen fekete taxival jöttünk ki, aki nem akart autópályadíjat fizetni, így simán áthajtott a kapun. Az őrök pedig rácsukták a sorompót, aminek a következményképp nem volt többé sorompó, mert letörte kedves taxisunk. Visszafelé már okosabb volt emberünk fekete szigetelőszalaggal átjavította rendszámát. Este még megnéztük a Kilenc Sárkány Falát, ami egy nagy kék fal 9 sárkánnyal. Aztán vonatjegyet vettünk hohhotba, persze csak állójegy volt, de csak négy óráig tartott a vonatút. A vonat kb 3000 éves volt, a padok erősen emlékezettek a kőszegi piroskára, ráadásul mindenki mindenhol dohányzott köpött hányt… De a kalauz elvitt minket az utolsó kocsiba, ahol találtunk pár ülőhelyet, így az út hátralévő részében megint kínaiakkal bájcsevegtünk, illetve a kalauz sapkájával játszottunk.