a vasárnap eseménytelenül telt, olyan szinten nem tanultam a hétvégén, hogy fel sem tűnt, hogy az egész iskolai cuccomat a péntek délben ebédelés cljából kiválasztott vendéglátóipari egységben felejtettem, csak tegnap este, amikor rendet akartam rakni az asztalomon, ami meglepően üres volt. Ma meg voltam óvodázni, az álmos, boldog, szomorú, ijedt, és dühős szavakat akartam megtanítani. Nem tudom, hogy sikerrel jártam-e de az arckifejezésekkel hatalmas sikert arattam, amikkel demonstrálni próbáltam, az éppen tanítani kívánt lelki állapotot. De szerintem elégedettek velem. Ámen.

A mai nap mélypontja, és talán az egész kínai tartózkodásé a következő volt.

(megrázó részek következnek)

elfogyott a fogkrémem.

Nem ám, nem is ez volt. Épp arról volt szó, hogy lehet-e enni az utca melletti árusoknál, amikor tanárbácsi megkérdezte, hogy szoktunk-e ilyen utcán grillezett birkahúst enni (Ez gyakori, hogy kimennek egy grillsütővel, és pálcákra tűzdelt hússal, hallal, zöldséggel, mantou-val, aztán amit kiválasztottál ezek közül a megsütik neked fillérekért - a grillsütőt persze nem sütik meg) Erre nagyjából mindenki serényen bólogatott, hiszen a régi lépcsőparti hangulatának egyik nagy emelője volt a lépcső lábánál lévő ilyen árus, aki egy yuan-ért árulta a fenn említett birkahúst, és persze mi meg ettük. Na szóval, hogy a lényegre térjek, a tanár mondta, hoyg ezek a birkahúsok 99%-a macskából vagy még rosszabb esetben patkányból van. Azóta nem merek enni semmit sem, amiben hús van, még a padlizsánnal is hadilábon állok.

én megmondtam, hogy csak erős idegzetűeknek. most meg vessetek magatokra