Ez a neve, annak az áldott ünnepnek, ami miatt tegnap nem voltak óráink, így egy uzgalmas utazást tehettünk a festői kisvárosba, Taizhoba. Persze ez nem igaz, mert Taizhou az egyik legratyibb hely a világon. Persze csak Ulánbátor után.... (nem tudom miért, de nagyon félek attól a vársotól)
Szóval ez az ünnep egy afféle halottak napja, amikor kis kínai barátaink elmennek az őseik sírjaihoz, és leseprik ünnepélyes keretek közt a sírt, áldozatot raknak oda, és áldozati papírpénzt égetnek. Egyébként durva, mert nagyon sok helyen vannak kis ledekkel megvilágított kis házioltárok (Pl dvd-bolt, éttermek, boltok) Ez egy szobrot jelent, ami elé mandarint meg ilyeneket pakolnak. Na szóval ebből az okból kifolyólag hétfőt megkaptuk szünetnek. Pénteken nem voltam kimenős hangulatban, ellentétben az ebédre elfogyasztott húslabdákkal, amik viszont igen, így szkippeltem az esti partit. Másnap tanulgattam, meg valamit csináltam amire nem emlékszem. Este 3 angollal vacsorázni mentem, a kaja ritka rossz volt, de érdekes volt, ahogy a szegényebbek, akik messziről valók, és nem volt pénzük hazamenni, az utcán gyújtottak tűzeket, és égették a papírpénzt, és a füstölőket. Vasárnap reggel meg felkerekedtünk, hogy ellátogassunk a két órára lévő Taizhouba, ahonnan a nyelvipartnerem való. Ő mondta, hogy egy gyönyörű város, és amikor rákerestem a wikipédián, ami szerint qingmingjie-kor hatalmas fesztivál van itt.
Hát elmentünk. A város szeméthalom, lepattant kockaházakkal és tele szeméttel. Egy kedves taxis azonban 80 (!) yuanért elvitt minket a helyre ahol a fesztivál volt. Ez egy hajófesztivál egy tó partján. A tó meg egy nemzeti parkban van. Nem is igazi tó, inkább olyan mocsár-szigetvilág, ahol hajózgatni lehetett, meg roppant izgalmas bemutatókat, a kínai parszatok életéről, állatokat lehetett nézni, és sétálni. elég unalmas volt, de legalább szabad levegőn voltunk. Nagy szám volt, amikor Charlotte elkezdett vetkőzni egy általa eldugottnak vélt helyen (a harisnáját akarta levetni a kb 25 fok miatt), amikor kb 3 darab kínaiakkal tömött kisbusz parkolt le mögötte. Ez vicces volt. Aztán hajóztunk is, kb 30 darab szerzetessel, mi fényképeztük őket, aztán ők fényképeztek minket, majd együtt fényképeztek minket roppant nagyot mókáztunk kacarásztunk, huncutkodtunk... Most nem jut eszembe több ilyen szó. Aztán megnéztük a másnapi főünnepség próbáját. Sárkánytánc, légibemutató, és a háttérben úszó sárkánynak felöltöztetett hajókon táncoló emberek voltak a látnivalók. De hát elég unalmas volt, és ráadásul, amikor valami ókori történeteket adtak elő, a táncosok pont olyan ruhát viseltek mint Karneválkor a gladitárork, gyorsan ki is számoltam, már csak 134 nap van addig....
Aztán 1 órás várakozás után sikerült fognunk egy taxit (azaz lefizetni egy autóst,) hogy vigyen vissza minket a városba, ahol betértünk egy étterembe. de előtte mis is vettünk áldozati pénzt 6 yuanért kb 150.000 yuan-nyit. Aztán vettünk egy sült kacsát, amit 4en kb 10 perc alatt benyomtunk, és csak utána mentünk kajálni, ahol kb 6 nagyfogást rendeltünk ki, ami még itteni mértékkel nézve is nagyon sok, még úgyis hogy Charlotte és én is benne voltunk a négyesben, és még azt a kacsát is megettük. Aztán miután a kirendelt többtonna kaját is megettük, maradék nélkül (megjegyzem rákot ettem, kis rózsaszínt, é anynira nem is volt rossz) elindultunk buszt keresni vissza. De legnagyob meglepetésünkre este hatkor az ősszes buszállomás be volt zárva, vonatra meg másnap reggelig nem volt hely. Én nem voltam elkeserdeve, kimondottan viccesnek találtam a helyzetet, hogy 4 európai beragad egy kínai a városba, ahol azelőtt még biztos nem volt más fehérember (amikor vacsoráztunk kb 20-an vettek körbe minket), és olyan mostszenvedősmajdviccesnektalálós-nak fogtam fel a helyzetet, de a két lány (másik Sarah volt) akik össze is vesztek, idegesek is voltak nem így fogták fel a helyzetet. Így az úgynevezett badache rendszerrel jöttünk haza, azaz kb dupla áron, úgy hogy egy kisbusszal elvittek minket egy benzinkútra, ahol a kisbusz sofőrje felkért minket egy járatos buszra, amin direkt hagytak helyeket ilyen esetekre. Este tízkor már vissza is értünk Nanjingba, ahol buli helyett egy művészfilmet kezdtünk el nézni, tehát perc múlva mindenki hortyogott. Tegnap megint nem történt semmi, és ma már iskolába is kellett menni.
