a harmadik tanítási hét csillaga is leáldozott, magyarul szombat van. Hétközben annyit tanultam, hogy tulajdonképpeb most nem is nagyon kell. Tegnap meghallgattam Papóka élettörténetét, mert szünetben odajött hozzám, és úgy gondolta, hogy nekem arra most szükségem lesz, sőt még egy japán dalt is elénekelt. Alvásproblémám továbbra is fennál. Szerda este sikerült elaludnom korán, de kedves kis szobatársam azonnal fel id ébresztett, hogy elújságolja, hogy 10 perc alatt megcsinálta az aknakereső mittudomén melyik szintjét. Persze nem bírtam visszaaludni. Aztán tegnapelőtt meg már annyira fáradt voltam, hogy el is aludtam 10-kor, de hajnali négykor egy koreai csajra rájött, hogy most neki a folyosón kell sikoltania. Charlotte is gyakori vendégünk, minden este átjön, mert ugye suliba nem jár, és így este kell kársasági életet élni. Szerrdán egy utcán talált hatalmas száraz prémmel diszített rózsacsokorral állított be, hogy ajándék. qrva boldogok voltunk.
Aztán tegnap felmarkoltam első fizetésemet. 100yuant, és elindultam, hogy a seggére verjek. Ja a közvetítő azt mondta, hogy szeretnek a gyerekek. Nagyon. Kár hogy ez nem kölcsönös.
Aztán este nagy részét a szobában töltöttem, mert angolok elmentek Teppanyaki-t enni, de nekem nem volt rá felesleges 150 yuanem, így én maradtam a 10 yuan-es zelleres húsnál. Később amikor visszatértek, átmentem hozzájuk. Az elején elég unalmas volt a parti 4-en ültünk egy hideg szobában, pislákoló villanykörtével, és valami elromlott, ezért az összes zenét a falióra kattogása biztosította. Hálistennek megérkezett még kb 10 ember, és egyesült erővel átmentünk Castle-be. Az a jó ebben a helyben, hogy mindig ugyanazok a számok vanak, ugyanabban a sorrendben, így már 2 számmal előbb tudod, hogy melyik szám alatt mész ki wc-re. Aztán (jobb híján) bálnalánnyal hazasétáltunk. Azaz először elmentünk vettem magamnak jiaozit 2 dobozzal. Ő kb 100 méterre lévő tésztázóba akart csirkebesőséges vérlevest enni. De amikor megkaptam a cuccosomat, és elindultunk, szabályosan hiszti rohamot kapott, mert nem akartam azon a 100 méteren kinyitni a gondosan becsomagolt jiaozit,mert annyira éhes volt. Aztán engedtem, aminek az lett a következménye, hogy akkora hévvel ugrott a kajára, hogy az egyik doboz az utcán landolt. A másik dobozt meg tulajdonképpen el is fogyasztotta, amíg a levesére várt, így csak én maradtam éhen. De azért valószínű ő is, mert még betolta a levesét, ami egy elég szép adag, én kb 2 kanállal segítetettem be, de ezuán még képes volt elmenni a megdumálszba,hogy vegyen egy nagy menüt 2 szendviccsel. Kezdem érteni mért ekkora.Aztán ma meg délutánig aludtam, az jó volt, most meg talán elmegyek az Auchanba (persze csak ha sikerül kidobnom a szobából, mert persze megint itt van) Szeretem, meg jóban vagyunk, csak időnként kicsit fárasztó....
