Nanjingban már nyár van. Napközben gyakran közelít a harmichoz, éjjel meg nyitott ablaknál alszunk. Ezért pénteken meg is tartottuk az első lépcsőpartit, ami nem volt egy nagy dobás, ráadásul még jól meg is fáztam. Aztán szombaton beteg voltam (még most is az vagyok, de már látom a fényt az alagút végén). Pénteken még találkoztam a nyelvi partneremmel is, aki szintén nátáhs volt, amit nem is rejtett véka mögé, csakúgy mint a taknyát zsepi mögé, de ezt leszámítva jól sikerült a találkozás. Kicsit el is szégyelltem magam, mert részletesen beszámoltam neki a Taizhou-i útról, mert odavalósi. aztán miután mondtam, hogy mennyit költöttem (jó sokt a taxik és a belépők miatt), közel 300 yuant, láttam nagyon elképedt. Erre mondta, hogy másnap haza szeretne menni, de nem tudja lesz-e a vonatra jegy, erre meg tanácsoltam neki, hogy menjen busszal, az gyakrabban jár. Ekkor jött a szomorú dolog, ugyanis mondta, hogy busszal nem akar menni a vonat csak 25 yuan, a busz pedig 40. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gondjaik vannak a kínai egyetemistáknak, hiszen ránézésre mind nagyon jó ruhákban járnak, menő telefonjaik vannak, szóval nagyon meglepődtem. Lányos zavaromban adtam neki egy tábla Milkát, amit húsvétra kaptam otthonról, hogy boldog húsvétot, ezzel hálistennek véget szakítottam a kínos szituációnak. Aztán este meg az egyik új kínai pajtikánk is jött velünk (xiao long -azaz kicsi sárkány), és amikor megkérdeztük, hogy gyakran jár-e a pajtijaival szórakozni, neki is az volt a válasza, hogy nem, mert az drága. szóval rájöttem, hogy kínában csak külföldi egyetemistának jó lenni. De azért xiao longnak már nem adtam csokit.
Aztán vasárnap Gergővel elrobogtunk a Nanjingtól fél órára lévő Zhenjiangba, ami az ecetjéről híres, meg a templomjáról. A templom egy nagy parkban volt, az nagyon jó volt, mert a kb 30 foknak köszönhetően minden tele volt kempingező kínaiakkal, akiknek nagyon bejöttünk, ráadásul hódolhattam a kedvenc sportomnak a pagoda mászásnak is. Aztán volt egy vursli is, ahol felültünk a kalózhajóra, ami rémes volt, soha többet nem próbálok ki ilyen dolgokat. Majd dolgunk végeztével áttértünk egy másik parkba, ahol nem olt semmi érdekes csak egy turistacsoport, aminek minden tagjával le kellett fényképezkedni. Délután mielőtt visszaindultunk volna, még betértünk egy étterembe, a legkoszosabba, ahol valahol jártam. Az étlapot elnézve nagyon kamilláztam, mert itt aztán minden húst lehetett enni, lovat, szamaratm kutyát.... a tbbinek nem ismertem fel az írásjegyét. A szokásos halszagú húst tettem a fejembe, ami kifejezetten jó volt, és utána meg visszatérünk a suliba. Hétfőn meg ugye húsvét lévén skippeltem az iskolát, de az ovit azt nem. Továbbra is próbáltam bevezetni őket a többesszám rejtelmeibe (nem kell sokra gondoni one finger-two fingers - ez volt a tananyag), de láttam, hogy a főóvónéni ezt nem szereti. Aztán később rájöttem, hogy valószínű ő sem érti a különbséget. Aztán éjjel belázasodtam. Kedden nem volt semmi, leszámítva hogy Xinjiang-i kját ettünk ami egy nemzetiség nyugaton. Valami paprikáskrumpli volt csirkebőrrel, meg egész jó húsleves, és valami ratyi padlizsán, nem voltam oda érte. Ma egészen meglepődtem, amikor egyik koreai osztálytársunk odajött (akivel még nem is beszéltem), hogy meséljek neki Puskásról. Érdekes, de a japánok és a koreaiak sokan ismerik. Miután megosztottam azt a sok mindent amit tudtam róla 7 másodperc alatt (gondolkodási idővel együtt) folytatódott a beszélt nyelv óra, ahol a tanár ismét megkérdezte tőlem, hogy mi volt a gyerekkori álmom. erre mindenkiből kitört a röhögés, mert amikor legutoljára megkérdezte tőlem, mondtam hogy mi az, mondtam, hogy repülőt vezetni, erre megkérdezte, hogy nagyot vagy kicsit, és én mondatm, hogy nagy repülőt (da feiji) ez nagyon hasonlít a maszturbálni igéhez, így persze mindenki félreértette. Aztán ma meg 3 kínaival szűrtünk egy folyóparton, amíg meg nem jött a vihar, és nem fújta le az összes hársfavirágot a fákról. és nem kapott mindenki akutt hörgést az allergiától, így betértünk egy mongol étterembe, ahol hagytam magam rábeszélni rizstésztára, amit nem kellett volna, mert nagyon rossz volt, de ennem kellett belőle, mert nem sérthettem meg őket. De ennek ellenére jól sikerült kis program volt, most értünk haza, és most el kellene kezdenem tanulni, mert két hét múlva félévközi vizsga, de szerintem már nem állok neki.
