kedves mindenki!
mint látjátok mostanában nem nagyon szaporodik a bejegyzések száma, ennek nem az oka, hogy nem történik semmi, hanem épp ellenkezőleg, nincs időm írni. Sok minden történt Datong óta, elmentünk Belső.Mongoliába, jurtában aludtunk, aztán a repülőn összetörték a lótejpálinkát, így finom büdös lett tőle az összes ruhám, majd ,meglátogattam Matyiék, akikkel 2 hetet utazgattam shanghai-xian-peikng-nanjing útvonalon, ez sem volt rossz. Sokat gyalogoltunk, tejesteát ittunk, skorpiót ettünk, aztán vizsgázgattam is, azokon is túl vagyok, meg meglátogatott a télen a pekingi vonaton megismert kis gömbformátumú kínai Chen yu, aki mindenki szerint gyengéd érzelmeket táplál irántam, olyannyira, hogy a saját eljegyzési vacsorája után eljött hozzám hogy hozzon egy akváriumnyi halat, hogy legyen nekem is háziállatom. Aztán amikor utoljára találkoztunk kiderült, hogy egyke, és 6 házuk van kínában neki meg egy audiA6-osa, szóval megint eleresztettem az érdekházasság esélyét, vagy talán mégsem, mert holnapután csak azért jön le Pekingből (12 óra) hogy odaadja a szülinapi ajándékomat, majd másnap megy is vissza. Már kezd vége lenni itt azéletnek, holnapután távozik Charlotte is, aztán szülinapi bulim után mindenki elmegy utazni vagy haza. Én is így teszek, és csak azelőtt jövök vissza, mielőtt hazamegyek, így a blogom írását valószínű itt abbahagyom, a további élményekről meg majd szóban mesélek mindenkinek. De az is lehet, hogy majd otthon unalmasabb óráimban befejezem az utolsó 2 hónap történetét, de most próbálom inkább élvezni a Nanjing-i élet utolsó napjait. Amiről meg csak annyit, hogy amennyire utáltam az első hónapban, most annyira megszerettem az egészet, az embereket. a kínaiakat a kajákat, és a bűzhöz is hozzászoktam. a kajákról meg annyit, ha valaki otthon megjegyzét tesz a mostanában felvett tökéletes gömbformámra, azzal örihari. na most tényleg abbahagyom,,, végezetül kaptok egy képet a
lépcsőről...
