na ma már talán a címnél többet is megosztok veletek Xianban tett kis kéjutazásomról. Szóval Xian shaanxi tartomány székhelye, Kína kellős közepén van, és legnagyobb látnivalója az agyaghadsereg. Szóval majdnem ide nem jutottam el, mert rossz vasútállomásra mentem ki, de a kicsit "megösztönzött" taxisofőr végül is a vonat indulása előtt tíz perccel ott is volt a Pekingi Nyugati vasútállomáson, ami ugyen elégnek tűnik, sőt ha otthon egyszer ennyivel korábban értem volna ki a vasárnap esti IC-hez, akkor egyenesen büszke lettem volna magamra, csak a Szombathelyi és Peking legnagyobb vasútállomása nem ugyanaz. Biztonsági ellenőrzés, utána meg el kell menni a kijelölt váróteremben, ami persze az épület másik végében volt 2 emelettel feljebb. Ippeghogy felugrottam a vonat felé majd robogtam Xianba. A vonaton már nem voltak olyan kedvesek az emberek, mint a pekingin, ez azért volt, de tele volt a fehérsapkával megjelölt kínai muszlimokkal, akik nem olyan túl barátságosak, ráadásul egy fekete srác mis ült a kocsiban így engem senki le sem sz'rt. De nem is bántam, legalább aludthattam volna, ha nem ül velem szemben egy nagymama és a két unokája, akik érdekesen szórakoztatatták egymást. a nagymama kb 2 percenként megverte az unokákat, ezt a gyerekek fizikai erejükhöz mérten viszonozták, majd két perc múlva mint ha mi sem történt volna bájologtak megint. A vonaton repülős kosztot árultak 100 forintért, meg manadarint, kilóját ugyanennyiért, úgyhogy evéssel töltöttem az egész utat, illetve a magammal hozott LLL könyv kb 278-edszeri kiolvasásával. Reggel 7kor már Xianban is voltam, ahol a 12 óra vonatút után különösen üdítően esett a másfélórás sorbanállás a vonatjegyért, aminek a végén közölték, hogy a Holdújévenek most lesz vége, tehát most utazik el, így a köbvetkező egy hét vonatjaira egyikre sincs jegy sehova. Akkor rohantam a buszállomásra, hogy majd akkor visszajövök Fekvősbuszon Nanjingba, de olyan meg persze nem járt, így elrohantam egy netkávézóba, hátha lesz valahova olcsó repjegy. Bárhova, csak ne kelljen egy hetet pluszban Xianban maradnom. Legnagyobb örömömre négy nappal későbbre akadt egy jegy Ürümcsibe (legnyugatibb tartomány székhelye, ahol már csak az ujgurok élnek brrhhh...) és még egy Nanjingba. Gyorsan le is csaptam rá (mindennel együtt 8000ft volt), és elmenetem megkeresni a hostelt. Nem volt nehéz a város főterén álló harang és dobtornyok között állt. Teljesen korrekt, és barátságos tiszta hostel volt angol wc-vel. Első nap szobatársam Geal volt, egy ausztrál néni, aki 62 éves bolt és hostelekben élt, így járta a világot, első nap vele jártam be Xian nevezetességeit. Itt egyébként már sok belső-ázsiai nép keveredik a kínaiakkal, ezért kicsit máshogy is néznek ki. mind szőkék és kékszeműek.
Na ezután remek kis vicc után (valójában csak a bőrük sötétebb, és a hajuk göndörebb) folytatom a leírást. Elmentünk a város muszlim negyedébe, ami egy roppenat érdekes hely volt, mert itt minden emberen fehér sapka volt, asszonyaik pedig kendőket hordtak. A kajájuk isteni volt, hiszen erre a földművelés már nem igazán megy, azért szinte csak húst ettek, persze csak marhát és birkát, és ezt előszeretettel töltötték házi sütésű kenyerekbe egy ilyen McXian szendvics 5 yuanbe került és egy szívkoszorúér elzáródásba, d ehát isteni volt. egyébként a többi kajájuk sem volt semmi, és ezt nem a"szegénykisállatoknemakarlakmegennititeket" típusú vegáknak mondom, hanem a vagány húsevő emberegyedeknek. Ezt még utána meg is koronáztam egy kis aszaltgyümölcsökkel töltött sütivel és egy kis levendulateával. Százezres vércukkorral és Geal-lel ekkor elmentünk megnézni, az eddig általam látott legszebb templomot. ez egy régi kínai templom volt, amit átalakítottak mecsetté. Olyan kőcsipkéket még nem láttam, mint amik ott voltak, ráadásul ez enm turistáknak volt fenntartva, hanem rendes imaházként működött, tele papokkal, ott sakkozó hosszúszakálló hívőkkel (persze nők egyátalán nem voltak) és az utcán kiszórt félmarhákon (mert ez jellemző momentuma Xiannak a sok hús miatt) dagadtra hízott macskák és kutyák tömkelegével. A hely ennek megflelően tiszta retek volt, de ennek a helynek kimondottan jól állt ez. Nem is igazán akartam fényképezni sokat, mert nem akartam játszani a hülyeturistát, de azért pár képet ellőttem, meg amúgy is siettem, mert Geal-lel találkoztam utána, hogy együtt menjünk Kína leghíresebb pagodájába a Nagy Lúd pagodába. A pagoda előtti téren egy kb szombathelyi Főtér méretű szökőkút állt, ami kínai opera zenéjére ütemesen "táncolt" hihetetlen látvány volt. Legalább ammyira mint a kínai csaj, aki beugrott az egyik vízsugár alá, hogy lefényképeszlkdjen, csak az érte meglepetésszerűen, amikor szemből elkapta egy váratlan kb 10cm átmérőjű vízsugár, ami ellen úgy védkezett hogy megfordult. Miután teljesen ronggyá ázott, és elvezették, én meg végre kaptam levegőt a röhögéstől bementünka többszázéves pagoa belsejébe természetesen csoda nagy áhítattal...
na a pagoda életem nagy csalódása volt, mert PVC padló és panelhangulat volt benn, hatalmas kapcsolószekrényekkel, így megmásztam gyorsan, de a tetejéről sem lehetett semmit sem látni a pára miatt, így visszaosontam a belvárosba. A régi városrészt egy kb 20 méter vastag taljesen ép fak veszi körül, aminek aljában a kínai Montemarte.nak nevezett kis alakulat alakult ki, itt elnézegettünk a sok gagyiság között, persze nem vettünk semmit, és hazatértünk. És elmentünk a helyi Wallmartba, ahol teát vettem, meg megnéztük az esti kis tűzijátékot, ami ebben az időszakban mindennapos, a fák ágai alatt, amiket a szépérzékkel roppantmód meg nem áldott kíniak különböző körömnyi virágokkal ragasztottak tele, hogy az emberben az 5 fok ellenére tavaszérzést keltesenek az emberben. Remek volt. Este meg nem kellett altatni senkit sem, mert Geal is az éjjeli vonattal jött.
Másnap akartam menni az Agyaghadsereghez, de az úton vettem észre hogy hiányzik a fényképezőgépem. először abban bíztam, hogy megtalálom a szobában, mert a mellkaszsebemből csak nem vették ki, de aztán konstatálltam, hogy de. Ekkor teljesen magamba roskadtam, de megjelent Geal, aki persze a fényképezőgépekhez is értett így, elmentünk a Suningba, ami olyan mint egy Media Markt, csak itt lehetett alkudni. Vettem is egy Olympus márkájú kis feketét. Este meg a hostel halljában mindenki arról számolt be kinek milyét lopták el, ekkor derült ki hogy xian az egy ilyen város (rajtam kívül még egy fekete srácnak, mint később megtudtam a korábban említett XY és egy haverjának, majd a suliból még egy német srácnak is itt lopták el a kameráját, ráadásul az új szobatársaimanka kerek szőrős mexikói Sarah-nak is levágták a kezéről a táskát.
Este pedig amikor mentem vissza a hostelbe elmentem egy vöröslámpás massage-szalon előtt, ahol a kinn álló hölgyike igen invitált befelé. De hát nem volt kedvem masszázshoz, sőt még szifiliszhez sem, így továbbmentem. Erre a hölgy megragadta a kezemet, és elkezdett befelé ráncigálni. ekkor már tele volt a tököm xian-nal. másnap elmentem az agyaghadserghez, nagyobb számra számítottam. volt 3 gödör, az egyik a nagy, ami minden képen rajta van a másikak meg ilyen pici kis vályatok amikben pár összetört harcos feküdt. Tulajdonképpen érdekes volt, de csak viszonylag messziről lehetett megnéznia katonákat, és maga a császársír sem más mint egy füves domb, amit messziről meg lehet nézni. Szóval estére korán már vissza is tértem Xianba, a szobámból kiköltözött a két mexikói csaj (átmenteka szomszéd városba, mert nem szerették Xian-t). Így egyedül maradtam. Estém nagy része azzal telt, hogy a fürdőkabin és a wc közti dupla fal 2 rétege közül kibányásszama kulcsot, mert sikerült beejtenem (ne kérdezzétek hogyan...) és nem akartam a 100yuan-es depozitot elveszteni, így 2 személyzeti taggal, és egy kis furfanggal fél óra múltán be tudtam emmi a szobába, így egy darab narancssárga boxeremen és a vállamra terített tötülközőn kívül mász is magamra vehettem. Ez volt a tavaszünnep utolsó estéje, és a főtérre néző ablakom alól indították a városi főtüzijátékot. Este ezért kopogtak is, hogy valaki be szertne jönni nézni, és legnagyobb meglepetésemre egy törtök srác volt az, akivel azelőtt Pekingben vártunk egyszer repülőcsatlakozásra. kicsi a világ- állapodtunk meg. Utolsó napomon a Xian melletti egyik szenthegyre (2 is van, de az egyikre már a szar idő miatt nem volt kedvem felmászni) és ey régi császári üdülőhelyre látogattam el. A hegy jó volt, fellibegőztem, ott valami ősanya szentélynek áldozatk öreg parasztok, majd további 1503 lépcsőfok megmászása után, forrásvízből főzőtt teát szürcsöltem, és próbáltam átvenni a hely szellemét, amíg 2 kínai meg nem érkezett, és okos kérdésekkel nem kezdett el bombázni (mi Európa fővárosa? Hányan élünk Európaországban? Tudom-e, hogy nincs semmi a hegy tetején?) az utolsóban mondjuk igazuk volt.
A hegy lábánál volt a Mennyei tisztaság tava (vagy valami hasonló nevű) komplexum, ami egy császári és előkelői üdülő és fürdőtelep volt egyszer. Érdekes volt, majd mindenkinek mutatok képeket. Este pedig indult a repülő, de hatalmas viharok miatt csak 2 óra késéssel.Kínában a repülők egyébként nem olyanok mint otthon, hogy felszállnak és valahol meg le, aztán csá, hanem sok gépnek közbeiktatott állomása(i) is vann(ak).
Szóval a repülés sem volt semmi, dölöngéltünk rendesen, nem lehetett seemit sem látni az ablakon, és leszálláskor még a zuhanós üléspózt is felkellett venni, hátha túl nagyot zuttyanunk, de nem így lett. Aztán hajnalra már a kollégiumban is voltam, ahol a hátralévő napokban csak punnyadás és partizgatás volt a program. Jah meg zabálás, mert az nagyon megy itt. Holnap meg ,egyek Gergővel és Charlotte-tal Hangzhou-ba, majd azután újra jelentkezem.
