kedve mindenki!
hosszú kihagyás után, most újra írok. Azért nem voltam eddig, mert hát hazamentem az Magyarországba ("magyarba"), mert már nagyon kellett innom a bécsiben egy kávét, már a hazaút sem volt semmi. 11kor indult (volna) a gép Pekingbe, de én direkt mindenre hagytam időt, ha beüt valami krach (elalszom, sokan vannak a fürdöben - bár ez ritka- vagy pont lekésem a metrót -csak 6 percenként jár-, avagy a reotéri buszt, vagy egész egyszerűen eltévedek a reptéren. Hát persze nem tudtam aludni, ezért olyan korán mentem fürödni, hogy senki nem volt kinn, a metró pont jött és én így már fél kilenckor kinn áldogáltam a reptéren, ahol konstatáltam, hogy a gépem nincs kinn az induló járatok közt. majd az információnál közölték, hogy törölték ezt a járatot, így menjek vonattal, vagy írassam át egy másik gépre (800 yuan-ért). Ekkor kiakadtam, és addig üvöltöttem, amíg nem írták át ingyé' egy Air China gépre, sőt külön check-in pultot nyitottak nekem, és a csomagjaimat is cipelték. Szóval 2-kor már pekingben is voltam, a nagyszerű 3-as terminálban, ez az ami az olimpiára épült, és jelenleg a legnagyobb a világon. Méreteit nézve ismét rádöbbentem, hogy a kínaiak nem normálisak. Aztán 6 órás villámlátogatást tettem reninél, akivel végigrohantuk a Tiananment, integettünk a Mao-képnek, és sok mindent megnéztünk- kívülről majd vacsoráztunk. Tofut, de jó sokat. Aztán nyolc-kilenc felé visszakúsztam a reptérre, ahonnan hajnali 2-kor ment a gép, de az sem telt eseménytelenül. Elsőként csekkoltam be a kb 20 utas közül, hogy ablak mellé kapjak jegyet, de én szálltam fel utoljára, mert a kedves kis csekkolós csaj, mondta, hogy vigyem csak fel a csomagoomat kézipoggyászként, mert úgyis annyi hely van a fedélzeten. De az kiment a fejemből, hogy 6 üveg igazán finom rizspálinka lapul a táska alján, ami ugye folxékony és nem vihetném fel, de persze ahelyett hogy nem átvilágításkor szóltak volna, a hangosbemondóban hívtak vissza, aztán 2 vámoslányka elkapott, és becipelt egy szobába, ahol kicsomagoltatták az egész táskámat, majd a 1,5 órás kis procedúra után aszonták, hogy adjam fel rendesen a cuccost, így nem lesz baj. A repülőút jó volt, a 10 órából 7-et végigaludtam. Ami otthon történt arról nem mesélek, mert az szigorúan bizalamas.
Tegnapelőtt jöttem vissza, budapest-peking járaton megint jól aludtam, csak szerintem nem fűtöttek, és a kinti kb-70 fok volt a gép belsejében is az uralkodó, két takaróval betekarva elfilmezgettem, viszonylag hamar elment volna az út, ha nem vagyok rohadt éhes, még szerencse, hogy a sütit, amit azzal a feltétettel kaptam, hogy nehogy felbontsam mielőtt kínába érek felvittem magammal, így, amikor végre átértünk Mongóliából éhes fenevadként téptem fel a doboz tetejét, és magamba tömtem fél kilót. Igazából már 30 dkg után nem is voltam éhes, csak utastársaim olyan vágyódóan néztek, hogyha maradt volna, akkor azt illett v olna elosztogatnom. Köszönöm Emőke néni.
Aztán Pekingben 9 órát vártam, amit főleg fotózkodással töltöttem, mert egy kisfiú, aki már félórája fotozótt engem (szerinte) lopva, anyai unszolásra megkért, hogy fotózkodjam le vele, de ezen az egész váró felbuzdult így csoportosával jöttek oda hasonló céllal, szóval senki ne lepődjön meg, ha meglátogat egy kínai családot, és a komódón én mosolygok egy fotókeretből...
A Peking-Nanjing út, eseménytelenül telt el sem helyem, sem kajám (egy zacskó mogyorón kívül nem volt, így megint éhes lettem, de visszatérve a kollégiumba, meg már kedvem nem volt elmenni kaját keresni (tavaszünnep révén minden étterem zárva van), így a magammal hozott (és illegálisan becsempészett) szalámim felét megettem, egy kis püspökkenyérrel (ismét ksöszönet illeti Emőke nénit és Jánost). A kollégiumba való visszatérést kicsit megnehezítette, hogy nagyjából üres, nincsenek angolok, fűtés és világítás a folyosón( - ez az utóbbi új), ráadául Gergő olyan pöpecen kitakarította a szobát, mielőtt elment, hogy csak na, így egy koszoszokni sem volt a földön, vagy bármi, ami otthonossá tette volna a helyet nem volt, így kicsit szállodahangulata volt. Gergő, ígérem én nem takarítok ki, mielőtt jössz, nehogy barátságtalan legyen a szoba! Hát igen, néha áldozatokat kell hozni...
Aztán ma reggel a bankban összefutottam a régen nem említett orosszal, Roman-nel aki jött velem ebédelni is, így végre tofuztam egy jót 1 hónap után, és elmentem megvenni a vonatjegyemet Pekingbe. Először úgy volt, hogy Felmegyek Harbinba a jégfesztiválra, de miután egy éjszakát eltöltöttem a kollégiumban, rájöttem hogy kell a sz"rnak a hideg. Így visszatérek Pekingbe, de hosszabb időre, aztán meg megyek Xian-ba, ha valaki arra jár, szóljon, aztán összefuthatunk...
