hát már régen nem írtam, de nem mondhatom, hogy nem azért mert zajlanak itt a dolgok. Először is a múlt pénteki csoportvacsora. Elmentünk pekingi kacsát enni, ami elég flejtős volt, de a vacsora során a tingli tanár jelentett nagy attrakciót. A kis drága azt hitte, hogy az asztal alatt becsempészett vodkanarancs valami drága európai ital, és húzóra itta, de ezt tette a vörösborral, és az 1,2 %-os sörrel is, mi meg egyszer csak arra eszméltünk, hogy kedves tanci nénink matt részeg volt (ekkor még csak ő). Talán az este legviccesebb momentuma, az volt, amikor koccinatani akartam vele, és ő erre csak ennyit mondott, "gan bei (egészségedre), BUT NO SEX. Ezt nem tudtam hova tenni, zavaromban csak röhögtem, erre meg kifejtette, hogy én mennyire egy gonosz ember vagyok, mert gonoszan nevetek. A vacsora végeztével indult csak be a nagyipari szeszfogyasztás, hiszen a megmaradt vacsorapénzt sörbe fektettük be és lementünk a kolesz mosodájába sörözni, mert ott legalább meleg volt, és egy kiszuperált riksa segítségével nagyon jól mulattunk, egészen addig amíg le nem jött pingpongozni (mert itt ilyen is van) egy két olasz pasas, akik hozták a kölküket is, aki egymaga kiállt az egész spicces B1 csoport ellen focizni. a gyerek kb 3 éves volt 60 cm magas, de az adott körülmények közt ronggyá vert minket. Utána meg elfáradtunk az 1912-be elektro muzsikára táncolni, de ekkor már csak pár angol, koreai, és egy német volt rajtam kívül talpon. Aztán betalált megint egy kínai asztaltársaság, habár a nyelvi és zajkörnyezeti korlátok erősen akadályozták, hogy legalább egy-egy szavát értsük a másiknak remekül elmulattam velük, amikor jöttek az angolok, hogy akkor most pedig megyünk jiaozit reggelizni. Elég jó kis buli volt, csak a szombat volt kollektívan fejfájós a csoport tagjainak számára.

A következő héten nem volt semmi érdekes, elmentünk a városközpontba, a Xinjiekou-ra, hogy egy kis karácsonyi hangulatot szedjünk fel, de a kínaiaknak elég egyedi elképzeléseik vannak a terek karácsonyi feldístítéséről. A fényszökőkút alatt fürdőző meztelen szobrok, a holdon csónakázó tehénkék, és a hullámon úszó télapószánt húzó rózsaszín pónilovak szerintük teljesen beillenek a karácsony szellemébe, főleg ha neonnal megvilágítják őket. Aztán elmentünk a Wallmartba karácsonyi kínai szarokat nézegetni, azót aza ajtónkon kívűlről egy integető hóember virít... de a karácsonyi hangulat még nem szállt meg. Aztán csütörtökön elmentünk tingli órára, ahol a tanár elég kellemetlenül érezte magát a múlt pénteki események miatt, így óra helyett egy remek kis kínai filmet néztünk, amiben minden szereplő tök ugyanúgy nézett ki, így nem igazán értettem a történetet, de a magnóhallgatásnál kétségtelenül izgalmasabb volt. Aztán délután meg Gergővel kimentünk a helyi kínai piacra, ami még kínai viszonylatban is megdöbbentő volt, mert egy plázában kapott helyet, és a hallban egy köbö 15 méter magas istenszobor volt, mellkasára vésett gazdagság írásjeggyel, és előtte kettő pamlag, hogy ott azonnal lehessen áldozni neki.

Jah, meg találkoztam a nyelvi partneremmel, annyira nem volt vészes mint gondoltam, de azóta nem is keresett, szóval lehet, hogy ő nem így gondolta. Most hétvégén meg a tanulásé volt a főszerep, na meg persze Charlotté, aki szombat péntek este egyszer csak megérkezett egy takaróval és egy párnával, hogy ő akkor most itt alszik, szombaton meg zokogva állított be hajnali négykor, hogy neki most szerelmi bánata van, meg tele van a töke Kínával.

Az egész kollégium egyébként repülőjegy vsárlási lázban ég, mert egyszerűen olyan szar itt az idő, hogy mindenki haza akar menni télre, meg amúgy is ünnepekre. A kollégium utazási irodájában kb fél órát kell várni, hogy átvehess egy csomagot, az internet meg annyira le van terhelvem hogy egy rohadt iwiw üzenetet sem lehet elküldeni. És most jön a sokk

Tegnap én is lefoglaltam a repjegyemet, ugyanis kedves szüleim segítségével én is hazalátogatok egy hónapra, szilveszter körül érkezem, és január végén jövök vissza. Mert kiderült hogy a sulinak egy hónappal előbb vége lesz mint gondoltam, így yáron marad egy csomó időm utazni, ráadásul kiderült, hogy a tartózkodási engedélyemmel annyiszor hagyom el kínát amennyiszer akarom. Szóval megyek haza. Jó kis 30 órás repülőút lesz 13 óra várakozással,kínai légitársasággal, de három hét múlva már ehetek párizsis zselét, és ez mindent megér.