Igen, még a suli kezdete előtt elmentünk egyet utazni. Először Wuhanba akartunk menni, de ez enm jött össze, mert Charlotte is velünk akart tartani, és neki nem tetszett, hogy az nap este már útra kelnénk, ezért a jóval közelebbi Hangzhou-t választottuk, ahova elég volt másnap reggel elindulni.
Szóval charlotte miatt mindent meg kellett változtatni, és kedd reggel, amikor a buszra vártunk Hangzhou-ban, kibökte, hogy ő most túl másnapos (mily meglepő), és nem tudja, hogy kell-e neki a négy órás buszút. Nem kellett. így Gergővel vágtam neki a útnak. A busz normális volt, a Kémkölyköket kellett nézni, ami még mindeig jobb volt, mint utolsó repülőutamon látott a Barbie.babák készítéséről szóló remekmű. (mert ugye az is kínában készül). Hangzhou szép város, leszámítva hogy három napig zuhogó esőben kellett mászkálnunk. ELső nap elfoglaltuk a szállást (30 yuan/nap a legjobb hostel volt, amiben laktam), majd elindultunk a város legnagyobb nevezetességéhez a Nyugati-tóhoz. Út közben összefutottunk véletlenül 2 kínai szakos ismerőssel, és le is szerveztünk egy kis mulatságot, így új és szebb célokkal vettük a nyakunkba a várost. Először a tó partján kolbászoltunk, de a zuhogó eső a Lei Feng nevű pagodába űzött minket, ami a "legkedvencebb" pagodám. Hogy szegény kis turisták el ne fáradjanak, a dombra amin áll (mert ugye minden valamire való pagoda egy dombon van) mozgólépcső vitt fel, és nehogy a pagodamászással legyenek problémáink, üvegliftek vitték fel az embereket a 4 emletes pagosára. De nehogy a gombnyomkodás legyen megerőltető, ezért öltönyös csávókák hívták nekünk a liftet.
Este belejetettünk a városba, ahol vacsorát tettünk a fejünkbe és hazamentünk. Másnap délelőtt ismét pagodáztunk a helyi /harmónia pagodájában voltunk, ez egy kb 800 éves pagoda 200 lépcsőfokkal és lift nélkül. Megmásztam, de nem szerettem. A körülötte lévő parkot viszont annál inkább, mert a park tele volt Kína híres ilyen jellegű épületeinek kicsinyített másával, ami elég jó volt, habár az eső eléggé elrontotta az egészet. Aztán az egyik wc-ben felfedeztük, hogy benn a wck-ben fák nőnek a piszoár mellett, és azt akartam éppen lefényképezni, amikor egy kedves kínai gyermek odajött, és elárulta a titkot, hogy az nem látványosság, hanem egy pöce.
Utána a wu-hegyre mentünk fel, hát az már nagyon unalmas nedves volt. Annyira zuhogott az eső, hogy az előtte álló pénzügyi és adózási múzeum egyenesen hívogatónak tűnt. Utána az ameriaki régi villamosnak álcázott busszal elmentünk egy újabb parkba, de ekkor már annyira szar volt az idő, hogy odaérvén elhatároztuk, hogy visszamegyünk a városba. A buszon fagyit ettem (mert ugye miért is ne mínusz fokokban), csak a pohárba teljesen bele volt fagyva,így elhatároztam, hogy a kezemmel egy kicsit felmelegítem. De a busz fékezett, én meg véletlenül összeszorítottam a poharat és ennek következtében a pohár alján lévő öklömnyi nyákos jégdarab felrepült egy méter magasra, majd az előttem ülő kínai pasas arcán landolt, ahonnan lefolyt a kabátján keresztül a nadrágjára. Gergő meg persze hangosan toporzékolva visított a röhögéstől, így nem igazán szerettek onnan kezdve minket. Aztán kimentünk a vasútra jegyet venni, és elindultunk egy boltot keresni, útunk vörölámpás masszőrszalonok között vezetett, ahonnan kedves kis prostik integettek invitálóan. Aztán találtunk egy Carrefourt, ahol vettünk estére koreai smack-levest és bagette-et, ami teljesen szétázott, mire hazaértünk. Este találkoztunk Norsival és Zsuzsival és összedobtuk a magyarpartit. Jó volt, nem is tetszett a hosteles néninek, de rendes volt, mert másnap alig jegyezte meg. Másnap dél körül elhagytuk a hostelt és egy kis erőssavanyú levessel nyugtattuk megviselt gyomrunkat és elmentünk hajózni a tóra. elmentünk egy szigetre, ami uncsi volt, onnan meg egy másik helyre ahol kertek voltak. Ezek szépek voltak, mert Hangzhou már elég délen van, és szabadon terem a fikusz meg a pálma, ráadásul minden virágzott (sőt még érő mandarint is láttunk). aztán elmentünk Egy Yue Fei nevű hadvezér-költő templomába, ami aztán überunalmas volt. Ezután visszamentünk a városba Gergőnek McDonald's-ot keresni, de persze nem volt így tojásos palacsintával kellett kihúzni a hét órás vonatutat. Spórolásból választottuk a vonatot, mert az 50 yuan-nel olcsóbb. ez a legalacsonyabb szintű kínai vonat volt, ami minden szirszarnál megállt, és ott is maradt legalább egy fél órát. A vonatban 3 kisgyerek bömbölt kórusban, a leghangosabban síró persze pont mellettem. Kész megváltás volt visszaérni Nanjingba hajnali 2 kor.
Ma meg aztán regisztrálódtunk (lehet hogy másik csoportba kerülünk mint kedves Charlotte) és most meg megyek kajálni
Megjegyzés:
Valaki felhívta a figyelmemet, hogy amit írok az tele van helyesírási hibákkal, és át kéne olvasnom a bejegyzéseket, mielőtt publikálom őket, de köszönöm szépen nem fogok ezentúl sem élni a lehetőséggel....
