na visszatértem. nem azért vártam eddig, mert sírtam (sajnos az emo-hoz már túl öreg vagyok), hanem mert a kedves vendéglátó országom a fél netet letiltotta, így nem hogy a napi Uhrin benedekemhez nem jutok hozzá, de öcsikém új felfedezettjét a Teknó Amerikánó című remekművet sem tudom kedvemre hallgatni. A múlt héten érdekes dolgok nem történtek, leszámítva, hogy voltam bankban. ez nem egy nagy dolog, de sikerült magamból abszolút hülyét csinálnom, ugyanis, amikor leültem a pulthoz (50 perc várakozás után) nem vettem észre, hogy 200 forintos valódi műbőr övem csatja felmondta a szolgálatot, így a pompás kis derékszíj hátul kilazult.Ez nem is lett volna gond, ha nem akad bele a szék háttámlájába. De ez megtörtént, és amikor márciui ösztöndíjammal épp el akartam hagyni a helységet, megtörtént a katasztrófa, farmerom olyannyira ragaszkodott a székhez, hogy ottmaradt, én meg továbbmentem (magyarul lecsúszott a bokámig) Persze 5000-en látták ezt a kis malőrt, és mindenki qrva jót mulatott. Én persze nem. A hét többi részén nem történt sok minden. Papóka is villantott egyet überkultúráltságával. Történt ugyanis, hogy egy szép szerdai reggelen valahyogy csak én és két koreai jelentünk meg, így az óra első 20 percében a tanár velem beszélgetett. Elmondta, hogy ismeri Petőfit, meg megkérdezte, hogy milyen nyleven beszélünk, szóval kiokítottam Magyarországról. (persze utána fél órával később, amikor valami kultúrális jelenségről volt szó, rám nézett, és közölte, hogy nem tudja hogy van ez nálunk Angliában...)
Aztán pénteken nagycsoportos hajvágás volt, Yongsu a koreai pajti levágta 4ünk haját, ebből 3-unknak ugyanolyanra, ami különösen emlékeztet a saját frizurájára. tehát most három Yongsu klón garázdálkodik nanjingban. Pont úgy nézünk ki, mintha bilimódszerrel vágták volna le a hajunkat, de legalább le van vágva.
Aztán pénteken két angol csaj Sarah és Kelly főztek, de a kacsa amit sütöttek, meglehetősen hasonlított a sültkacsázó kacsájához, ami innen kb 100 méterre van. Persze nem gyanusítom őket, csak a véletlen összeesésre hívom fel a figyelmet. Jövő pénteken rajtunk a sor, gulyást próbálunk főzni...
Szombaton magyar estét tartottunk, vasárnap meg tanultunk, meg a helyi Konfuciusz templom melleti piacon vásároltunk. Én persze övet, meg egy yuanes csokit, ami szar, de legalább csoki.
Hétfőn oviztam, nem sikerült túl jól, de nem érdekel. Egyébként a Lufthansa akció miatt, most mindenki szülei-ismerősei nekivágtak Kínának, már nekem is csak másfél hónapot kell várnom Takiékra, velük lehet kiküldeni a névnapi ajándékimat. Igaz van még addig 24 és fél nap, de jobb minél előbb tudatosítani az emberekben...
