megjövetelük után pár napig csak az utazás hihetetlen fáradalmainak kipihenésére koncentráltunk, most meg visszatértünk az iskolapadba. Nem változott semmi, Charlotte üvöltve meséli mindenkinek Qingdao-i sörfesztiválon szerzett élményeit, amelyekre emlékszik. Mert ugye hova mehetett volna máshova a szünetben, mint a Kína legnagyobb sörgyárának otthont adó városba. Egyébként tényleg nem történik semmi.
Jah, találtunk egy ujgur éttermet, ahol normális árakon egész jókat lehet enni, mindenbe raknak rendesen fűszert, ami errefelé ritkaság, és a főnök is jó arc, már tud magyarul is köszönni. Meg tegnap vettem egy sárgadinnyét, és gondoltam, hogy húdejólesznekem. Ez az eufória egészen addig tartott, amíg felvágtam a dinnye méretű és kinézetű ojjektumot, és konstatáltam, hogy ez valamiféle génkezelt grapefruit, de a nagyrészét megettem, úgyhogy most annyi vitamin van bennem, hogy csak na! Az a baj, hogy nem érzem, mert fáradt vagyok, meg az idő is szar. kimondottan hideg van, meg néha esik is. A szombati lépcsőbulit is kénytelenek voltunk szobában tartani, és a koreai kis barátnőink sem jöttek el, szóval most éppen szenvedek. megyek is.
