Újabb nap, újabb bejegyzés. Igazán nem lehet rám panasz. Ma megint nem volt semmi érdekes sem a suliban, csak kiderült, hogy pénteken nagy pekingikacsaevős-karaokés bulit tartunk. Már most lázban égek... Aztán ebédre meg ettem a szokásos halszagú húst. Délután tanultam, és a frissen letöltött játékkal játszottam. Este meg amikor indultam el baoziért, mert már három napja nem ettem, elkaptak az angolok, hogy menjünk velük enni. Amióta itt vagyok ennyit nem ettem összesen (pedig az utóbbi időben nagyon rákaptam a kínai konyhára, amennyire utáltam az elején, most már annyira kezdem szeretni, és ebben az angolok nagy szerepet játszanak, mert ők mindent (!) kipróbálnak, és aminek nincs köze a halhoz, arra engen is rábeszélnek.) Na szóval elmentünk egy igazi földönülős koreai étterembe, ahol a kaját rezsón hozták ki, és nekünk kellett megsütni. Ezek mellett megkóstoltam (elég rendesen) a koreaiak nemzeti rohasztott káposztáját, a kimcsit, ami egy nagyon savanyú káposzta pirosparikával tofuval, és hússal. Brutá jó volt az egész menü, és egy yuanért még a jósgépet is használtam, azonabn a jóslatot, amit villódzó ledek és sűrű kattogás mellett dobott ki, még nem sikerült értelmeznem: egy biztos úgy kezdődik, hogy egy tojás bemegy a teaházba teázni, és tealevéllé változik... tovább nem igazán akartam olvasni, meg erre kihozták a következő fogásokat is. (édeskrumpli, párolt tök)
Ezt azért írtam le, mert most már mindenki megnyugodhat van mit ettem, és nem kell félteni a szépen leadott kilók úgyis visszajönnek... Meg a pandák miatt sem kell félteni. Tegnapelőtt ugyanis egy Guilin-i állatkertben egy panda megtámadott egy embert, és ezért több aggódó e-mailt is kaptam, hogy legyek óvatos. De megígérem én nem fogok részegen bemászni az épp táplálkozó óriáspandához hogy megöleljem.... én erre józanon is képes vagyok...:D
Mondjuk pandát még mindig nem láttam, de talán ezen a hétvégén elkúszom az állatkertbe, hogy megszeretgessem egy kicsit az itt élő pandapárt...
