a mai bejegyzést 2 javítással kell kezdenem: az a sárkánycsónakos esemény nem ilyenkor, őszközép táján, hanem valamikor nyár elején. a másik: a Kínai Népköztársaság nem 49, hanem 59 éves lesz 1-jén. Nem csak a filológia, hanem a matekórák is régen voltak már.

Itt nem tröténik semmi különös. Csak az a tudat keserít el, hogy vasárnapig minden nap suliban kell ülnünk, ráadásul vasárnap vizsgázunk is olvasásból, szóval most arra készülünk. De tegnap nagyon bevágódtunk  Mamókánál, szerintem lassan ő lesz a legnagyobb nagymagyar, mert minden sztorijába belesző egy magyar szálat. Bizonyára a mesésen sikerült fogalmazásommal nyűgöztem le, vagy azzal hogy megtanítottam neki Szombathely kínai nevét, ami tetszett neki, mert azt jelenti, hogy egypetéjű ikrek - asszem. Ráadásul az óra további részében is brillíroztunk, és még ma is folytattuk az ámokfutást, tehát ha így folytatjuk komolyan attól kell félni hogy hazajön velünk. És még mindig nagyon szerény vagyok:D

és a fő siker: megoldottam a cukros paradicsomsaláta ügyet. Rájöttem, hogy ők a paradicsomot nem zöldségként hanem gyümölcsként kezelik, és erre akkor döbbentem rá, amikor a menzán (nagyon rákaptunk) az egyik tányéron, amit el akartam venni egy szelet gyümölcstorta volt a tetején egy tejszínhabba ágyazott. fél paradicsommal. Tehát nem vettem el.

További történések: azt hiszem megérkezett az ősz, vagy hamarosan megérkezik, mert amióta itt vagyunk ma először kb fél órán keresztül fújt a szél. Már várom, hoyg valami változás legyen az időjárásban, mert ez így nem mehet tovább. Egész nap kb 30 fok van, és a pára még durvábbá teszi, tehát izzadunk mint a nemtudommi. Ezek a drága kínaiak meg nem használnak dezodort (pedig izzadnak ők is), szóval ha valaki erre jár, az majd hozzon. (dezodort, és ne kínait, mert abból már amúgy is van itt sok)

A pekingi utazás akadályokba ütközött, mert mi a nagyszerű kínaisok félreértettük a kíirást, és a kedvezményt vettük a repjegy árának, így ha megyünk akkor is vonattal. De ha nem is Pekingbe, én akkor is el szeretnék menni vagy Shanghaiba vagy valahova, mert kicsit már tele van a tököm Nanjinggal. és most egy szép koreai párbeszéddel zárom a monológot (koreai tudásom rohadtul fejlődik): kibuni csosszümnika? kibuni cosszümnida. Jó a kedved? jó a kedvem.