sziasztok!
itt tartok a hosszú hétvége közepén, melyet próbálunk értelmesen eltölteni. Pénteken buliztunk, megkóstoltunk valami koreai iszonyatot, amit aztán meg is hagytunk, úgyhogy valószínűleg a sörnél maradunk. De az is vízízű. Oroszok meg magyarok voltunk, illetve Mexikó, Lengyelország, Tádzsikisztán és Németország is képviseltette magát 1-1 fővel ezen az internacionális pártin, amelynek helyszínét a kollégiumunk előtti lépcső képezte. Utána az angol pajtikkal mentünk a régebben már említett szórakozócentrumba, ahol aztán 1 percen belül elvesztettünk mindenkit, szóval hazajöttünk. Ez volt a nagy parti. ez a leírás szegényes lett, de különben jól éreztem magam.
Tegnap délelőtt aludtunk, majd ebédeltünk (tofulevest, és mogyipörit), délután meg miután megnéztük kb 20 rész Jóbarátokat, vettük fáradságot és ellátogattunk harmadik honfitársunkhoz Évihez, aki a Dongnan egyetemen tanul hasonlót mint mi. A kollégiumát látva rájöttem, hogy milyen szerencsés is vagyok az itteni szállásommal, mert neki habár van külön fürdője, a kollégium, amiben lakik régebben börtönként működhetett, mert nincsenek ablakok, az ajtók meg kb 10 centis acélból vannak kis rácsos ablakokkal. Utána vele sétálgattunk a városban, ahol megkóstoltam a kínaik kedvenc italát, a tejes teát, amit mindenhol lehet venni, de nagyon rossz. 2 cm-es átmérőjű beazonosíthatatlan anyagból készült nyálkás gumigombócok voltak benne, tehát a kukában végezte.
Ma meg elmentünk a Jangcéhez. Itt van egy nagy Jangce híd, amelyik helyén állt a legrégebbi Jangce híd, de jött Mao elvtárs, és felépített a helyére egy bazinagy kétszintes vasúti-közúti hídat, amire 8 yuanért már fel is kehet menni. (Na próbáljátok egy mondatba ennél többször beletenni a "híd" szót!:D) A híd bejáratánál mindkét oldalon remek kis szobrok vannak, amik munkásokat, gyerekeket, asszonyokat, és persze magát mao-t ábrátolják, akik együtt mennek a szocializmusba, vagy csupán a híd másik oldalára.
A busznak két fajtája van: a légkondis 2 yuan (50huf) a nemlégkondis (parasztbusz) 1 yuan. Mi az utóbbit vűlasztottuk, ami elvitt minket a hídhoz, ami lábánál (félek, hogy az) igazi Kínát láthattuk. A lepukkadt lakónegyedek közt bádogvárosok, és nagyon sok szemét. De legalább nagy feltűnést keltettem a buszon, ahol csak fejemet lehajtva fértem el, így kb 40 ember röhögött rajtam megállás nélkül.