Hát pénteken túlestünk a vizsgán, ahogy a bölcs kínai mondás tartja mamahuhu lett, avagy cosi-cosi, oder soso. Németem rohamosan fejlődik, köszönhetően Fabian-nak az újonnan csatlakozott svájcinak, aki kitalálta, hogy már csak azért sem fog hozzám emberi nyelven szólni. Szóval azt mondta, hogy elég jól mennek a szavak, meg a nyelvtan, de hát nem tudom letagadni a mélyen bennem rejtőző burgenlandit, és annak durva tájszólását. Utána meg Mamóka ecstelte egy órán keresztül a tartománynak, amit nem nevezünk nevén a helyzetét. nincs elragadtatva a helyzettől. Utána meg másfél órás halál következett, mert meg kellett nézni a Kis hableányt kínaiul, taiwani-i karakterekkel. Remek volt. A tanár állítólag azért választotta, mert nem nehéz a nyelvezete, de ygakorlatilag látszott rajta, hogy extázisban volt az első perctől az utolsóig, és amikor a gonosz polipnő Ursula meghalt még egy kélyes kis örömsikolyt is eleresztett.

este meg jött a Pocky-day. bagy koraiul pocky-daaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaay, ami tulképp egyfjta valentin-nap koreai módra. Van egy édesség a pocky, ami egy mázba mártott édes ropi, és ilyenkor ezt kell adni, annak, akit szeretsz, ugye senki sem akart illetlen lenni, és az esti sörözésre mindenki vitt pár csomagot, nehogy ne tudjon visszakínálni, így a kollégium előtti prics, és környéke pocky kiállítássá változott. Pompás volt, most majd mi jövünk a Mikulással.

aztán teganp meg pihentem egy napot, mert azt hittem, hogy aludhatok, de nem mert a takarítónőknek fesztivált kellett csinálni a folyosón és engem felébreszteni. szóval a Gta2-vel mulattam az időt, ma meg nem volt semmi a suliban, szóval most megyek is.