a tegnap este felejthetőre sikeredt, mert esett az eső, és a tető csak a lépcső felét takarja, szal nem volt az igazi. De nem is volt baj, mert .... - na eddig írtam, mert bejött a szobába Charlotte, mondván, hogy untkozik, és kb fél óránkba telt elüldözni, de ez pont elég volt ahhooz, hogy elveszítsem a gondolatmenetet, és ne tudjam befejezni a mondatomat.

Ma nagyon meglepődtem, Mamóka órán dalokat tanultunk. Elénk rakta a szöveget, kotta meg minden nélkül (nem mintha a kotta számomra nagy segítség lett volna), és mondta, hogy akkor kezdjük eé élnekelni az előttünk lévő verset. De úgy, hogy előtte még nem is hallottuk a dallamot, meg semmi. Ha hallottatok már egyszerre 30 macskát bőgni, akiken IFÁ-k hajtanak keresztül, el bírjátok képzelni, milyen szépen dalolt kis osztályunk. Miután Mamóka látta, hogy ebből nem lesz semmi, fogta magát és elkezdett beszélni a költészetről. Majd ránknézett, és közölte, hogy Kínában sokan ismerik Petőfit, és hogy ezt bebizonyítsa fel is írta a táblára a Szabadság, szerelem kínai változatát, ugyanis azt is tudta fejből. Eddig is bírtam Mamót, de most már egyenesen rajongok érte. Ha 50 évvel fiatalabb lenne elvenném, de komolyan. Megjegyzés: tegnap a kisboltos néni (jövendőbeli anyósom), ingyé' adott egy csokit- meg akar vásárolni.... hehehe

Újdonság még a Xiyuan szállóban (ahol lakunk), hogy megneveljék a rakoncátlan kis kínaiakat, a folyósókra táblákat raktak ki. A táblákon rendkívül élethűen illusztrálva, különböző jótanácsok állnak: "kövesd a hölgyek elsőbbségének szabályát!". "vedd észre a cssapatmunka fontosságát",  valamint "a szemetet dobd a kukába!".

Holnap jönnek magyar togxue-k (Lelle, és Reni), és nekik fogjuk megmutogatni Nanjingot, meg az itteni éjszakai élet sötét bugyrait. A japán csoporttársak, a koreaiak, oroszok, angolok is jelezték részvételi szándékukat, így kellemes kis este elé nézünk- remélem.

De addig is van egy mindenkikedvencemagnóhallgatásóra.... Isten adjon erőt nekünk, hogy túléljük. MAjd egyszer mesélek ezekről az órákról, de ma is volt egy, szóval még túl friss az élmény, és nem akarok beszélni róla...